A Szivárvány Integrált Szociális Intézmény Zala Vármegye két fiatal lakója, Horváth Szabolcs és Kulcsár Bálint kísérőjükkel, Sándor Orsolyával nemrégiben Olaszországban jártak, a ’Push Play for Inclusion’ Erasmus+ Ifjúsági Program keretében. Ez alkalomból kerestük meg a résztvevőket és beszélgettünk velük élményeikről és a program során szerzett tapasztalataikról.
Elsőként Sándor Orsolyát kérem, hogy beszéljen az Erasmus+ Ifjúsági Programról. Mit nyújtott a fiataloknak a programban való részvétel?
A tíz napos nemzetközi ifjúsági csereprogram a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület, valamint olasz partnerszervezete, a YMCA Parthenope Onlus egyesület közös szervezésében valósult meg. A csereprogram lehetőséget nyújtott nem-formális tanulási módszerek felhasználásával arra, hogy az öt országból (Lettország, Spanyolország, Románia, Olaszország, Magyarország) érkező, mintegy 40 fő ép, valamint fogyatékossággal élő fiatal bővítse ismereteit a fotó- és filmkészítés világában. Az öt fős magyar csoportot Molnár Anett és Major Alexandra, az egri Eszterházy Károly Egyetem hallgatói erősítették.
Az olaszországi csereprogram a közös alkotómunka révén lehetőséget nyújtott a kulturális különbségek megismerésére, a közös kulturális kötődések megtalálására, a résztvevők tehetségének megmutatására, kibontakoztatására és fejlesztésére. Az új ismeretanyag elsajátítása támogatta a fiatalok ambícióját, motiválva őket a folytatásra.
Szabolcs, Orsolya és Bálint
Hogyan fogadtátok a hírt, hogy ti utazhattok Olaszországba?
Szabolcs: Az utazás előtt 2 hónappal jelezték a segítők, hogy mi mehetünk. Egyből igent mondtam, mert nem voltam még ilyen helyen, és szerettem volna kipróbálni. Érdekel a fényképezés, a videózás, és Olaszországban sem voltam még. Egyből elkezdtem költőpénzt gyűjteni.
Bálint: Nekem már nagyon sok tapasztalatom van a filmkészítés terén, ugyanis nem ismeretlen számomra ez a terület. 2017 szeptemberében már folytattam tanulmányokat a filmkészítés terén, több pályázaton is részt vettem, több díjat nyertem. Zalaszentivánon, az új otthonomban most ezt tovább folytattam. Hatalmas élmény volt részt venni egy nemzetközi összefogású filmkészítésen.
Ez volt az első utatok repülőgéppel? Milyen élmény volt?
Bálint: Nekem felszálláskor kicsit bedugult a fülem. A látvány felülről briliáns volt. Olyan érzés, mintha teleportáltak volna bennünket, egy dobozból kiszállva hirtelen egy másik országban voltunk.
Szabolcs: Én sem repültem még, először próbáltam ki, és jó volt, tetszett nagyon.
Az első repülés előtti pillanatok
Melyek voltak a legemlékezetesebb programok?
Szabolcs: Minden nap végén nemzetközi esteket szerveztek, ahol mindig más ország mutatkozott be. Kipróbálhattuk az adott országra jellemző énekeket, táncokat, ételeket, és bemutattuk a saját országunk jellemzőit. Én levendulás kis zsákokat mutattam be, amiket Magyarszerdahelyről vittem, ott varrták a foglalkoztatóban. A saját fotóimat is bemutattam, volt néptáncos, levendulás köztük, rackajuhról is volt képem. Volt egy hímzett terítő, a táncok közül pedig – mint magyar jellegzetesség – mi a csárdást mutattuk be.
Bálint: A magyar estre nagyon sok képet válogattam össze az országunkról, köztük Budapestről, az Országházról, magyar feltalálókról. Vittem magyar állatokról képeket, a szürkemarháról, puliról, komondorról. Magyar dalokat is tanítottunk a többieknek, többek között a „Virágom, virágom” c. dalt, és a „Nád a házam teteje” címűt, amit el is mutogattunk. Megtanítottuk a többieket egytől ötig számolni. Szabi Demjén Ferenc Kell egy szó című dalát jelnyelven is bemutatta, ez hatalmas sikert aratott.
Olaszországban, a leszállás után
Kipróbáltátok a filmkészítést is?
Szabolcs: Igen, a résztvevőket csoportokra osztották, országok szerint vegyesen. Volt egy rendező, aki kiosztotta a feladatokat. Én videóztam, a többiek színészkedtek. Egy filmből egy jelenetet kellett leutánozni, figyelni kellett a kamerára, a díszletre, a helyszín kiválasztására, a párbeszédre, öltözékre, fényre, zenére. Utána közösen meg is néztük az elkészült kisfilmeket.
Bálint: A forgatókönyvet vázlatosan leírtuk, egy több jelenetből álló kisfilmet kellett leforgatni. Előtte kipróbáltuk a kameraállásokat, hogyan mutassunk be egy egyént távolról, közelebbről. Érdekes volt látni, hogyan tudunk együttműködni a közösen beszélt nyelv hiányában.
A vegyes csoportokban történő csapatmunka erősítette a közösséget
Mi volt a legnagyobb élményetek?
Szabolcs: A repülés és a város. Nápolyban fura volt a közlekedés, a sok dudáló motor és autók. A szűk utcák, ahol mindig volt valami izgalmas látnivaló. Rengeteg utcai árust, kirakodóvásárt és természetesen számtalan olasz fagyizót láttunk. És minden sarkon zoknit árultak, ami elég fura volt.
Bálint: Nápolyban tele volt a város Maradona arcképével. Nem is csoda, hiszen régebben élményszámban ment minden megmozdulása, labdavezetése a nápolyi futballstadionban. A tengert most láttam életemben először, gyönyörű volt. A templomok és a nevezetességek is csodálatosak voltak, a szobrokról nem is beszélve. Volt szerencsém kipróbálni a prosciutto pizzát, a piacon pedig még a pisztáciát is megkóstolhattam.
Nápoly futballázban volt
Milyen új tapasztalatokkal, tudással gazdagodtatok? Mit hoztatok magatokkal haza Olaszországból?
Szabolcs: Sok salátát fogyasztottam kint, az egészséges táplálkozást, életmódot itthon is szeretném folytatni. Új barátokat is szereztem, megismerkedtem két lett sráccal, velük nagyon jóba lettem, a mai napig tartom Andrissal a kapcsolatot. Többen bejelöltek Instagramon, mindig like-olják, ha felteszek egy új képet.
Bálint: A többiekkel való együttműködés élmény volt, főleg a közös filmkészítés, amikor csapatban dolgoztunk. Amit megtapasztaltam, és új volt, az a diverzitás, a sokféleség. Máshonnan, más országból érkeztünk, más volt a kultúránk, különböztünk egymástól, más volt az etnikai és a vallási hovatartozásunk, a bőrünk színe, mégis jól tudtunk csapatban dolgozni. Ez a tapasztalat újdonság volt számomra.
A nemzetközi esteken az is világossá vált, hogy nagyon sok hasonlóság van az országok között, ami szintén erősítette az összetartozást
Az Erasmus+-on részt vevő fiatalok
Végül Orsolyát kérem, hogy foglalja össze, mit jelentett a két fiatal számára ez az utazás, mit tapasztaltak meg, miben fejlődtek ezáltal.
A vegyes csoportokban történő csapatmunka erősítette a közösséget, bátorította a fiúkat az új ötletek kipróbálására. A folyamatos feladathelyzet próbára tette kreativitásukat, a saját vélemény vagy ötlet kifejezésének, megfogalmazásának lehetőségét nyújtotta, és megismertette a gyerekekkel az interkulturális színességet. A nemzetközi esteken az is világossá vált, hogy nagyon sok hasonlóság van az országok között, ami szintén erősítette az összetartozást, és a közös élményre alapozva könnyebbé tette a kommunikációt. A filmkészítés során a résztvevők megtapasztalhatták, hogy mennyire váltak nyitottá, mennyire ismerték meg társaikat, és hogyan tudtak együttműködni egy alkotó közegben a közösen beszélt nyelv hiányában.
A programban való aktív részvétel által új ismeretekkel gazdagodtak, ezeket itthoni társaikkal is megoszthatták. Megtapasztalhatták, hogy a különböző országokból érkezők hogyan tudnak egy alkotó közösséget formálni és abban együtt dolgozni, s ennek a közösségnek teljes értékű tagjaivá válni.
Kálmán-Horváth Ildikó - társadalmi kapcsolatokért felelős referens
Zala Vármegyei Kirendeltség